......................................................................................................................
lényegében alultáplált, mivel a táplálékából a nyomelemek és vitaminok megfelelő mennyisége hiányzik. Ezért az első alapszabály: Minél természetesebb állapotban fogyasztom az ételt, annál több vitamint és nyomelemet veszek magamhoz.
A táplálkozás tartalmi, minőségi kérdésköréhez még sok más feltétel tartozik. Ezeket most csak röviden említem (később majd bővebben írok a témáról): a megfelelő minőségű szénhidrát bevitele, az ideális aminosav összetétele és minősége, a zsírsavak minősége és állapota.
A táplálkozásnak egy sor formális/fizikális feltétele is van, amelyek lényegében az emésztéssel függenek össze. Ezek közül a legfontosabb: a bélrendszernek szüksége van emészthetetlen rostra! Rost nélkül nem működik megfelelően a bélrendszeren keresztüli méregtelenítés. Hosszú távon megbetegszik az emésztési rendszer. Ezért a második nagyon fontos alapszabály: Minél természetesebb állapotban fogyasztom az ételt, annál több rostot veszek magamhoz. A kutatások kimutatták, hogy ha a táplálékkal megfelelő mennyiségű rostot viszünk be, ez 50%-kal csökkentheti a rákrizikót. A másik fontos szabály, amelynek betartásával kímélhetjük az emésztési rendszert: Ne igyunk az étkezésekhez! Ha az étkezéshez iszunk, hígítjuk az emésztési nedveket, aminek következményeként meghosszabbodik az emésztési folyamat. Mellesleg ilyenkor a gyomorban és a bélben rothadási folyamatok is indulhatnak a félig emésztetlen ételben. Egy további nagyon fontos szabály: Ne együnk a főétkezések között, illetve hagyjunk két étkezés között legalább 4 órát (jobb a 4,5–5 óra)! Ez egyszerűen azért van így, mert az emésztési nedveket termelő szervek kb. 3–3,5 órát dolgoznak az újratöltésen.
A táplálkozásnak még egy lelki tényezője is van. Gyakran az életmódreform, étrendváltoztatás mögött félelem vagy más nem megfelelő indíték áll. Ez ahhoz vezethet, hogy az ilyen ember életében minden az étrend körül forog. Nem az elvek elsajátítása és gyakorlati megvalósítása történik, hanem valamiféle megváltási kísérlet folyik, amellyel az előző „bűnökért” igyekszik bűnhődni, önmagát büntetni (a reformétel a büntetés szerepét tölti be). Ennek következményeként, amikor az illető úgy ítéli meg, hogy ő most már igazán eleget bűnhődött, elfordul az életmódreformtól, és folytatja régi életmódját. A cél tehát nem a minél nagyobb reform minél rövidebb idő alatt, hanem az elvek elsajátítása, az étrend/étkezési szokások lépésről lépésre haladó átalakítása. Pál apostol nagyon helyesen mondta, hogy „akár esztek, akár isztok, akármit cselekszetek, mindent az Isten dicsőségére tegyetek” (1Kor 10,31), és a táplálkozás területén is az a jó, „ha hálaadással élnek azzal” (1Tim 4,4). Tehát amit teszünk, azt ne önző célok miatt tegyük, mert amikor megelégszünk önmagunkkal, akkor vége a reformnak. Másfelől legyünk hálásak az ételért, ne nézzük le táplálékunkat, hiszen milliók boldogok volnának, ha a tizedét kapnák! De ha megtehetjük, válasszuk meg okosan az étrendünket, örüljünk annak, hogy ezt megtehetjük, és fogyasszuk ételünket hálával. Ez gyógyít!
VIREO.HU
